Hogy közlekedj?

Sziasztok,

Elnézést, hogy nem írtam korábban, de úgy gondoltam, izgalmasabb lesz, ha hetente egyszer írok, és gyűjtöm az élményeket, mintha minden nap leírom, hogy „felkeltem, reggeliztem, elvittem a gyerekeket iskolába…”. Szóval, vágjunk is bele.

Mesélek egy kicsit a holland közlekedésről.

Egyfelől borzalom, másrészről maga a csoda :D.

Én Leiderdorpban lakom, ami Leiden külvárosának számít, amolyan falu jellegű, a –dorp végződés ezt jelöli. Persze ne úgy képzeljétek el, mint egy tényleges falut, nem láttam még egy marhát vagy disznót sem, sőt, minden csili-vili, inkább olyasmi, mint nálunk a kertvárosi részek – tökéletes helyszín gyerekneveléshez, minden csendes, rendezett, kulturált, a házak formaszabottak – egyszóval minden gyönyörű.

Azonban megvan a hátránya is ennek: a közlekedés.

Eddigi felfedezéseim szerint három busz áll meg az öt perc sétára lévő Winkelhofnál, az 1-es, 2-es és a 365-ös jelzésű. Az 1-es és a 365-ös elmegy egészen Leiden Centraalig, ami a pályaudvart jelöli, eddig csak ide mentem.

És akkor a csodálatos része a dolognak: elektromos kijelzők mutatják, hogy hány perc van a következő buszig (tudom, most már Magyarországon is megcsinálták, bár eddig ha kettőt láttam, ami ténylegesen is mutatta az időt… :D). A buszmegállók rendezettek, még egy kitört üveget sem láttam, ellenben viszont lehet cigizni, és a hollandok gondolkodás nélkül eldobják a csikket, így azért a tisztaság annyira nincs meg, de valahogy így is rendezettebb benyomást kelt, mint az otthoniak. Ezután, ha megjött a buszod, az első ajtónál szállhatsz csak fel. A sofőrök nagyon kedvesek, mindenki mosolyog, előre köszönnek neked. Itt két választásod van: vagy előveszed az OV-chipkaartodat, ami itt olyasmi, mit otthon a bérlet, azzal a különbséggel, hogy erre te teszel pénzt, és annyit, amennyit te akarsz. Minden felszállásnál „becsekkolsz” a vezető melletti kártyaleolvasónál, és mikor leszállsz, szintén beolvastatod a kártyádat, így a gép tudja, mennyit utaztál, és mennyit kell levonnia a kártyádról. Nekem is van ilyen kártyám, Els nekem adta a sajátját, mikor megérkeztem (ez a fajtája nem szól névre), de még nem tetettem rá pénzt, tekintve, hogy egyelőre jobban preferálom, ha a zsebemben csörög az apró, és nem a kártyán pihen :D. Szóval én most megmondom a sofőrnek, hogy eddig és eddig szeretnék jegyet (így 2 euro, kártyával 1,20 € körül lehet…). A buszon van WIFI (mindegyiken!), és LCD kijelző, ami pontosan mutatja, hogy hol vagy. Mindig rátapadok a kijelzőre, nehogy eltévesszem, hol kell leszállnom, mert akkor nekem és a híresen rossz tájékozódó képességemnek annyi…

A hátránya: hétköznap, este hétig fél óránként járnak a buszok, hét után óránként. Ráadásul a leideni buszállomásnál, ahonnan járok haza, miután bementem Hágába, vagy ilyesmi, ki van rakva a menetrend, viszont baromi fura, ugyanis nincsenek kiírva végig a megállók, így én, szegény tudatlan csak reménykedtem abban első alkalommal, hogy jó buszra szállok fel (ugyanis két egyes jelzésű busz közlekedik, csak az egyik nem áll meg ott, ahol én leszállnék).

Továbbá még egy dolog: rengeteget kerestem, de eddig nem találtam oldalt, ahol fent lennének a buszok menetrendjei. Felmentem a busztársaság honlapjára, de semmi… Így fogtam magam és kisétáltam a megállóba, majd szépen lefényképeztem, hogy mindig meg tudjam nézni :D. Ha valaki megtalálta már, akkor várom a kommentekbe, és hálám örökké üldözni fog! :D

A vonatoknál hasonló a helyzet: tudsz kártyával és pénzzel is fizetni. Rengeteg vonat indul, Hágába például öt percenként mennek a járatok. Viszont a jegyek baromi drágák, ha nincs kedvezményes kártyád. Amszterdamba pl. egy retúrjegy a Leiden Centraaltól 17 € körül van a jegy, ami forintba átszámolva 5000 forint körül mozog, mindezt ez max. 25 perces vonatútért. Ennyiből Magyarországon leutazom Pécsre három és fél óra alatt.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a vonatok sokkal tisztábbak, modernebbek és szebbek, mint az otthoniak. Többször jöttem már kétemeletes vonattal például. Ellenőrök nem járkálnak túl gyakran, de nem merek bliccelni, én a „ha ránézel, látszik, hogy sunnyog” fajta vagyok, puskázni sem tudtam soha. :D

A hétvégém szabad volt, így mindkét nap bementem Hágába, és találkoztam Barbival és Katával (mindketten aupairek). Nagyon jót beszélgettünk egy Zéta nevű bár kint ülős részén, megosztottuk az eddigi tapasztalatokat, sőt, azt is elkezdtük tervezgetni, hogy nyáron elmegyünk Párizsba hármasban.

Tegnap, azaz szerdán volt az első nehezebb napom. Nagyon igyekeztem fegyelmezni az érzelmeimet, akármikor megkörnyékezett a kétely vagy a magány érzése, azonnal elkezdtem magamba plántálni, hogy milyen jó lesz itt nekem, ha már kialakult egy baráti köröm, és a családdal is jobban összeszoktunk. Azt hittem, így át fogok vészelni mindent, hiszen csoda dolgok várnak rám… De én nem az a típus vagyok, aki tudna az érzelmeinek parancsolni. Átbőgtem egy fél napot a párnámat ölelgetve, aztán vettem egy nagy levegőt, és összeszedtem magam. Nem volt különösebb oka a kiborulásnak, de így utólag nem is bánom: megkönnyebbültem. Biztos vagyok benne, hogy lesznek még ilyen apró hullámvölgyek, de hadd jöjjenek.

A nagy sírás-rívás után bementem Leidenbe, és találkoztam Erikával, akivel még szombaton találkoztam a pályaudvaron (kicsit elvesztem, és mikor meghallottam, hogy magyarul beszél a barátnőjével, azonnal letámadtam őket :D). Végigsétáltunk a vásárlóutcán, nézelődtünk, végül felmentünk hozzá, ahol főzött egy isteni brassóit, plusz magyar TV-t néztünk (sosem gondoltam volna, hogy ennek valaha örülni fogok…).

Hát, egyelőre ennyi történt velem. Az eső folyton zuhog kisebb-nagyobb megszakításokkal, szóval nem sok kedvem van rohangálni, plusz pénz híján is vagyok, tekintve, hogy majd csak hónap végén kapok fizetést.

Puszi,

Kata

PS.: ígérem, hamarosan elkezdek fényképezgetni is, de egyelőre még a két szememmel akarom csodálni a dolgokat, és majd csak utána a kamerán keresztül…