Időpont

Sziasztok,

Megvan az utazás időpontja! :D

Rémiszgettek már engem többen is, hogy számítsak arra, hogy ez úgy megy, hogy pénteken szólnak az ügynökségtől, hogy hétfőre van repjegyed (gondolom, ők vadásznak az akciós jegyekre, és ezért nem előre foglalnak). Ám most, hogy itt vannak az ünnepek, Csilla megkímélt ettől, és pár napja lefoglalta a jegyem :). Először úgy volt, hogy január harmadika délután, tökre örültem neki, szeretem a hármas számot, és kellő idő telik el a szilveszteri buli után is, hogy regenerálja magát az ember... :D Ám másnap hívtak a magyar cégtől, hogy mégse jó a harmadika, mire Csilla lefoglalta volna a jegyet, felment az ára, szóval két lehetőség van: elseje délután, vagy negyedike hajnal. Mondta Viki, az magyar cég munkatársa, hogy az anyuka azt üzeni, hogy ne aggódjak amiatt, hogy ha elsejét választom, nem bulizhatok szilveszterkor, nyugodtan hagynak pihenni utána :). De inkább a negyedikét választottam, tekintve, hogy nálam lesz buli, és nem szeretnék itt hagyni csapot-papot csak úgy, miután épp hogy magunkhoz tértünk...

Szóval a repülőm indulási időpontja: január 4., 6:20

Már felfogtam, hogy elköltözöm, de az érzés még nem jelent meg bennem. Az agyammal tudom, de a szívemmel még nem érzem... Bár már két rosszabb álmom is volt ezzel kapcsolatban (egyszer az anyuka megkért, hogy mosogassak el, de nem találtam a mosogatót, és ott rohanáltam egész álmomban, egyre kétségbeesetten :D, másodszor meg lekéstem a repülőt), de ezek nem tántorítanak el. Biztosan lesznek nehéz pillanatok, de meg fogom őket oldani. Bízom magamban.

Utólag is boldog mikulást! :)

Kata

Ájé!

Sziasztok,

Mióta írtam legutoljára, megtörtént a skype-os beszélgetés a családdal. Nagyon izgultam, de ehhez képest egész jól teljesített az angol tudásom :D. Persze, egyszer-kétszer belekeveredtem egy-egy mondatba, de így is érthető volt a mondanivalóm, ráadásul a családot (az anyukával, a mostani magyar aupairjükkel, és a két idősebb gyerekkel beszélgettem) is tökéletesen megértettem. Eleinte kicsit furcsa volt, mert az anyuka kérdezte, hogy mit szeretnék tudni, milyen kérdéseim vannak, de Barbi (a mostani aupair), miután felvettem Facebookon, elmondott pár dolgot róluk, plusz a levelük is nagyon sokat elárult, így nem igazán voltak kérdéseim, de azért jól elbeszélgettünk, meg nevetgéltünk :). A gyerekek is nagyon kedvesek voltak, a kisfiú ott mutogatott egy labdát a háttérben, hogy ezzel szokott focizni, tök aranyos volt :D. 
A beszélgetés vége felé mondta az anyuka, hogy rajtam kívül van még két másik lány, akikkel beszélnek majd, és mihamarabb igyekszik dönteni. Próbáltam az elmúlt héten nem végig ezen kattogni, viszonylag sikerült is, de azért így is idegőrlő volt (pláne hogy közben voltam diákmunkán két napot, ahol napi nyolc órában csomagoltam, és az se túlzottan kötötte le a figyelmemet...). Barbi írt kedden, hogy az anyuka a héten dönt, de ő azt mondta, én vagyok neki a legszimpatikusabb, meg a gyerekeknek is. De ez még mindig nem volt egy biztos "igen, téged akarunk", csak egy apró bíztatás.
Ma már egyre többet gondoltam rá, tekintve, hogy péntek van, lassan vége a hétnek. Éppen belekezdtem volna az istentudja hanyadik sorozatom nézésének, mikor Csilla írt skype-on, hogy a család engem választott. 
Engem.
Választott.

Szóval... megyek Hollandiába januárban. 
Azért írtam le a nyilvánvalót, mert így, a monitoron hihetőbbnek tűnik, mintha csak a fejemben mondom ki. MEGYEK HOLLANDIÁBA!

Ígérem, a következő alkalomig lenyugszom, és nem fogom még ezerszer leírni :D.

Kata

Kezjdük a legelején part 2.

Sziasztok,

Az ok, amiért nem jelentkeztem eddig, nem az, hogy máris meguntam a blogolást, szimplán csak nem történt semmi megírandó.

A család, akikről írtam, végül úgy döntöttek, mégsem választanak új aupairt, tekintettel a januári USAba költözésükre. Egyrészt sajnáltam, másrészt lehet, hogy jobb is így.

Aztán Anett hívott, hogy van egy család, akik kíváncsiak rám, de ne fűzzek hozzájuk túl sok reményt, már van választottjuk, mindössze szeretnének látni egy másik lányt is az összehasonlítás végett. Végül nem is beszéltem velük, már előtte kiválasztották a másik lányt :).

Ma reggel viszont újból Anett keltett (rendszeresen fél tizenegy környékén hív, és én olyankor még szégyenszemre alszom... persze, csak addig, míg megtehetem. Ilyenkor mindig próbálok úgy tenni, mintha már órák óta talpon lennék, és valami sokkalta hasznosabbat csinálnék, mint az ágyban fetrengés :D). Szóval Anett hívott, hogy elküldte egy család anyagát, akiket Csillával nekem szántak. Félelemmel vegyes izgalommal nyitottam meg a levelüket, mert hát azért ha azt mondják, hogy őket bizony neked szánjuk, nehezebb esetleg azt mondani, hogy bocsi, nem hinném, hogy ők lennének az én családom, így aztán nagyon drukkoltam, hogy ennek az érzésnek még csak a szikrája se legyen meg bennem.

És nem is volt!

Elolvastam a jó két oldalas levelüket (az első család, akiknek az anyagát megkaptam, öt sort írtak, kicsit kiábrándító volt), és végig mosolyogtam. 

A család Leiderdorpban lakik, ami jó egy óra Amszterdamtól, de nagyjából most is ennyit utazom, hogy bejussak a belvárosba, szóval ez nekem már bakkfitty :D. Három gyerekük van, két lány (hat és tizenkét évesek) és egy fiuk (tíz éves). Az anyuka neurológusként dolgozik, az apuka piackutatóként. És van egy cicájuk is, aki a Tigris névre hallgat (ennek kifejezetten örülök, mert az eddigi családoknál nem volt állat, viszont nekem van két cicám is itthon, akiket baromira fogok hiányolni, szóval legalább Tigris hiánypótló lesz :).

Ami nagyon szimpatikus volt még velük kapcsolatban, az az, hogy a levélben többször leírták, hogy azt szeretnék, ha az aupairjük a család igazi tagjává válna. Együtt nyaralnak, mennek múzeumba, még együtt is vacsoráznak az aupairrel (néhány blogot elolvasgatva ez nem egy általános dolog). Ha engem választanak, én leszek a hatodik aupairjük, ami már egy jó jel, hisz az első öt sem rohant el fejvesztve, plusz remélhetőleg tudok majd beszélni is velük, hogy ők is mondjanak valamit a családról. 

Holnap beszélek Csillával, a holland közvetítővel bővebben róluk, hisz ő találkozott velük személyesen is, kíváncsi vagyok, mit mond majd róluk.

A családkeresésen kívül történt még egy nagyobb változás is: megváltoztak a holland aupair szabályok. Eddig úgy volt, hogy ha kimegyek, egész idő alatt aupair státuszban leszek, ami azt jelenti, hogy a család házában lakom, ők fizetik a kiutamat/hazautamat, a nyelviskolámat és a biztosításomat. Ez azt hiszem januártól megváltozik: két hónap után nanny státuszba kerülök át. Ez azt jelenti, hogy nem kötelező a családdal laknom, bérelhetnek nekem külön lakást vagy apartmant (de nekik kell fizetni), ahol esetleg egy másik aupairrel lakom együtt. Nyelviskolába nem kötelező járnom (persze megtehetem, ha szeretném), viszont saját zsebből kell fizetni. Viszont a havi 350 € (100.000 Ft)  helyett 500 €-t (143.000 Ft)  fogok kapni, mint fizetés. Plusz be leszek jelentve, mint hivatalos munkavállaló. 

Mindent összevetve szerintem előnyökkel jár ez a változás, bár azért még bővebben utánakérdezek. 

Szorítsatok nekem!

Kata

Kezdjük a legelején...

Sziasztok,

Szóval, kezdjük a legelején :).

Azoknak, akik esetleg csak úgy idekeveredtek, vagy Hollandiában lévő aupair blogját keresték, bemutatkozom: Kata vagyok, jelenleg tizenkilenc éves, budapesti lány, és már három éve tiszta (oké, ez csak vicc :D). Jó két éve döntöttem el, hogy érettségi után nem ülök vissza egyből az iskolapadba, hanem szeretnék eltölteni egy évet külföldön - és innen már egyből jött az ötletl, hogy jó, akkor legyek aupair, hiszen úgyis imádom a gyerekeket :).

Először Írországba szerettem volna menni, de Anett, az AuPair Hungary vezetője lebeszélt róla még az első beszélgetésünk alkalmával, mondván, hogy 18-19 éves lányokat nem nagyon "visznek" ott, és ráadásul jogsim sincs, ami ott alapkövetelmény, és végül Hollandiát ajánlotta. Nem gondolkoztam túl sokat, és rábólintottam :). Sikeresen leérettségiztem, és már készültem a tömérdek papír kitöltésére, amikor egy olyan dolog történt, ami miatt Magyarországon kellett maradnom még egy évet.

Na, itt tartunk most.

Egész nyáron gyűjtöttem az anyagokat, hogy jó és vidám videót tudjak csinálni (ugyanis a Hollandiába pályázó lányoknak kötelező egy pár perces videóval bemutatni magukat, és bizony nem árt, ha abban a videóban egy gyerkőc is képviselteti magát), szóval videóztam, meg hát nyaraltam, így a papírok leadása szeptemberről átcsúszott október közepére. Múlt héten voltam bent Anettnál, leadtam neki mindent, és innentől kezdődött az igazán izgalmas része a dolgoknak: megtalálni a megfelelő családot :).

Bár Anett egy kicsit megijesztett, mikor azt mondta, hogy lehet, hogy az egészből csak január lesz, tekintettel a karácsonyra (olyankor nem nagyon tudsz csak úgy repkedni, hisz mindenki haza akar menni/el akar menni hazulról), plusz ugye te sem nagyon akarnál egy teljesen idegen családnál karácsonyozni úgy, hogy pár napja találkoztál velük először.

De! Tegnap délután már fel is vett skype-ra Csilla, aki a holland-magyar ügynökséget vezeti. Egyből belecsaptunk a közepébe, és máris ajánlott egy családot, akik épp magyar lányt keresnek. Vagy jó negyven percet beszélgettünk (én közben össze-vissza nevetgéltem, Csilla nagyon jó fej :D), és tényleg MINDENT elmondott róluk, amit csak tudott, nem volt semmi takargatás. 

Mivel sokat olvastam már különböző országokba készülő lányok blogjait, láttam már példát arra, hogy valaki elfogadta egyből az első családot, és utána derült csak ki, hogy nagyon rosszul döntött. Amit Csilla mesélt, nem volt kimondottan antipatikus, csak egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy együtt éljek velük úgy, hogy én is jól érezzem magam, így úgy döntöttem, hogy nem szeretnék velük megismerkedni.

Ám már ma délelőtt kaptam egy hívást, hogy van egy új család, nézzem meg az anyagukat. És igen! Egyből "beléjük szerettem" :). Két kisfiuk van, egy négy és egy két éves, sőt, a harmadik baba december közepe felé jön majd. Az anyuka egy rádiónál dolgozik, az apuka bankár. Csilla sok jót mesélt róluk, és a volt aupairjeik is nagyon szerették őket. Két probléma van csak: az egyik, hogy Eemnesben laknak, ami egy aprócska falu Hilversumtól nem messze. Én Amszterdamba, vagy annak közvetlen közelébe szerettem volna/szeretnék menni, egyrészt mert van ott barátom, másrészt mert mégiscsak Amszterdamról beszélünk ;). De még azelőtt, hogy leadtam volna a papírjaimat, megfogadtam, hogy nem fogok csak hely alapján választani, mert inkább biciklizem/vonatozom egy órát egy nagyobb városig, mint hogy ne érezzem jól magam a családdal. 

A másik probléma az, hogy lehet, hogy a család januártól az USAba költözik, ami azt jelentené, hogy mindössze két-három hónapra keresnek aupairt - én viszont egy évre készültem. Persze, ez nem biztos, főleg, ha megszületik a baba, hiszen egy csecsemővel azért elég veszélyes és problémás csak úgy költözködni, pláne, ha egy másik kontinensre készülünk. 

De mindezek mellett nagyon szimpatikus volt a család fényképei és anyaga :). Most már csak az kell, hogy én is hasonlóan szimpatikus legyek nekik, és a skype-os beszélgetést is túléljem velük :D. 

Hamarosan jövök a többi részlettel,

Kata