Ájé!

Sziasztok,

Mióta írtam legutoljára, megtörtént a skype-os beszélgetés a családdal. Nagyon izgultam, de ehhez képest egész jól teljesített az angol tudásom :D. Persze, egyszer-kétszer belekeveredtem egy-egy mondatba, de így is érthető volt a mondanivalóm, ráadásul a családot (az anyukával, a mostani magyar aupairjükkel, és a két idősebb gyerekkel beszélgettem) is tökéletesen megértettem. Eleinte kicsit furcsa volt, mert az anyuka kérdezte, hogy mit szeretnék tudni, milyen kérdéseim vannak, de Barbi (a mostani aupair), miután felvettem Facebookon, elmondott pár dolgot róluk, plusz a levelük is nagyon sokat elárult, így nem igazán voltak kérdéseim, de azért jól elbeszélgettünk, meg nevetgéltünk :). A gyerekek is nagyon kedvesek voltak, a kisfiú ott mutogatott egy labdát a háttérben, hogy ezzel szokott focizni, tök aranyos volt :D. 
A beszélgetés vége felé mondta az anyuka, hogy rajtam kívül van még két másik lány, akikkel beszélnek majd, és mihamarabb igyekszik dönteni. Próbáltam az elmúlt héten nem végig ezen kattogni, viszonylag sikerült is, de azért így is idegőrlő volt (pláne hogy közben voltam diákmunkán két napot, ahol napi nyolc órában csomagoltam, és az se túlzottan kötötte le a figyelmemet...). Barbi írt kedden, hogy az anyuka a héten dönt, de ő azt mondta, én vagyok neki a legszimpatikusabb, meg a gyerekeknek is. De ez még mindig nem volt egy biztos "igen, téged akarunk", csak egy apró bíztatás.
Ma már egyre többet gondoltam rá, tekintve, hogy péntek van, lassan vége a hétnek. Éppen belekezdtem volna az istentudja hanyadik sorozatom nézésének, mikor Csilla írt skype-on, hogy a család engem választott. 
Engem.
Választott.

Szóval... megyek Hollandiába januárban. 
Azért írtam le a nyilvánvalót, mert így, a monitoron hihetőbbnek tűnik, mintha csak a fejemben mondom ki. MEGYEK HOLLANDIÁBA!

Ígérem, a következő alkalomig lenyugszom, és nem fogom még ezerszer leírni :D.

Kata

Kezjdük a legelején part 2.

Sziasztok,

Az ok, amiért nem jelentkeztem eddig, nem az, hogy máris meguntam a blogolást, szimplán csak nem történt semmi megírandó.

A család, akikről írtam, végül úgy döntöttek, mégsem választanak új aupairt, tekintettel a januári USAba költözésükre. Egyrészt sajnáltam, másrészt lehet, hogy jobb is így.

Aztán Anett hívott, hogy van egy család, akik kíváncsiak rám, de ne fűzzek hozzájuk túl sok reményt, már van választottjuk, mindössze szeretnének látni egy másik lányt is az összehasonlítás végett. Végül nem is beszéltem velük, már előtte kiválasztották a másik lányt :).

Ma reggel viszont újból Anett keltett (rendszeresen fél tizenegy környékén hív, és én olyankor még szégyenszemre alszom... persze, csak addig, míg megtehetem. Ilyenkor mindig próbálok úgy tenni, mintha már órák óta talpon lennék, és valami sokkalta hasznosabbat csinálnék, mint az ágyban fetrengés :D). Szóval Anett hívott, hogy elküldte egy család anyagát, akiket Csillával nekem szántak. Félelemmel vegyes izgalommal nyitottam meg a levelüket, mert hát azért ha azt mondják, hogy őket bizony neked szánjuk, nehezebb esetleg azt mondani, hogy bocsi, nem hinném, hogy ők lennének az én családom, így aztán nagyon drukkoltam, hogy ennek az érzésnek még csak a szikrája se legyen meg bennem.

És nem is volt!

Elolvastam a jó két oldalas levelüket (az első család, akiknek az anyagát megkaptam, öt sort írtak, kicsit kiábrándító volt), és végig mosolyogtam. 

A család Leiderdorpban lakik, ami jó egy óra Amszterdamtól, de nagyjából most is ennyit utazom, hogy bejussak a belvárosba, szóval ez nekem már bakkfitty :D. Három gyerekük van, két lány (hat és tizenkét évesek) és egy fiuk (tíz éves). Az anyuka neurológusként dolgozik, az apuka piackutatóként. És van egy cicájuk is, aki a Tigris névre hallgat (ennek kifejezetten örülök, mert az eddigi családoknál nem volt állat, viszont nekem van két cicám is itthon, akiket baromira fogok hiányolni, szóval legalább Tigris hiánypótló lesz :).

Ami nagyon szimpatikus volt még velük kapcsolatban, az az, hogy a levélben többször leírták, hogy azt szeretnék, ha az aupairjük a család igazi tagjává válna. Együtt nyaralnak, mennek múzeumba, még együtt is vacsoráznak az aupairrel (néhány blogot elolvasgatva ez nem egy általános dolog). Ha engem választanak, én leszek a hatodik aupairjük, ami már egy jó jel, hisz az első öt sem rohant el fejvesztve, plusz remélhetőleg tudok majd beszélni is velük, hogy ők is mondjanak valamit a családról. 

Holnap beszélek Csillával, a holland közvetítővel bővebben róluk, hisz ő találkozott velük személyesen is, kíváncsi vagyok, mit mond majd róluk.

A családkeresésen kívül történt még egy nagyobb változás is: megváltoztak a holland aupair szabályok. Eddig úgy volt, hogy ha kimegyek, egész idő alatt aupair státuszban leszek, ami azt jelenti, hogy a család házában lakom, ők fizetik a kiutamat/hazautamat, a nyelviskolámat és a biztosításomat. Ez azt hiszem januártól megváltozik: két hónap után nanny státuszba kerülök át. Ez azt jelenti, hogy nem kötelező a családdal laknom, bérelhetnek nekem külön lakást vagy apartmant (de nekik kell fizetni), ahol esetleg egy másik aupairrel lakom együtt. Nyelviskolába nem kötelező járnom (persze megtehetem, ha szeretném), viszont saját zsebből kell fizetni. Viszont a havi 350 € (100.000 Ft)  helyett 500 €-t (143.000 Ft)  fogok kapni, mint fizetés. Plusz be leszek jelentve, mint hivatalos munkavállaló. 

Mindent összevetve szerintem előnyökkel jár ez a változás, bár azért még bővebben utánakérdezek. 

Szorítsatok nekem!

Kata