Sziasztok,
Szóval, kezdjük a legelején :).
Azoknak, akik esetleg csak úgy idekeveredtek, vagy Hollandiában lévő aupair blogját keresték, bemutatkozom: Kata vagyok, jelenleg tizenkilenc éves, budapesti lány, és már három éve tiszta (oké, ez csak vicc :D). Jó két éve döntöttem el, hogy érettségi után nem ülök vissza egyből az iskolapadba, hanem szeretnék eltölteni egy évet külföldön - és innen már egyből jött az ötletl, hogy jó, akkor legyek aupair, hiszen úgyis imádom a gyerekeket :).
Először Írországba szerettem volna menni, de Anett, az AuPair Hungary vezetője lebeszélt róla még az első beszélgetésünk alkalmával, mondván, hogy 18-19 éves lányokat nem nagyon "visznek" ott, és ráadásul jogsim sincs, ami ott alapkövetelmény, és végül Hollandiát ajánlotta. Nem gondolkoztam túl sokat, és rábólintottam :). Sikeresen leérettségiztem, és már készültem a tömérdek papír kitöltésére, amikor egy olyan dolog történt, ami miatt Magyarországon kellett maradnom még egy évet.
Na, itt tartunk most.
Egész nyáron gyűjtöttem az anyagokat, hogy jó és vidám videót tudjak csinálni (ugyanis a Hollandiába pályázó lányoknak kötelező egy pár perces videóval bemutatni magukat, és bizony nem árt, ha abban a videóban egy gyerkőc is képviselteti magát), szóval videóztam, meg hát nyaraltam, így a papírok leadása szeptemberről átcsúszott október közepére. Múlt héten voltam bent Anettnál, leadtam neki mindent, és innentől kezdődött az igazán izgalmas része a dolgoknak: megtalálni a megfelelő családot :).
Bár Anett egy kicsit megijesztett, mikor azt mondta, hogy lehet, hogy az egészből csak január lesz, tekintettel a karácsonyra (olyankor nem nagyon tudsz csak úgy repkedni, hisz mindenki haza akar menni/el akar menni hazulról), plusz ugye te sem nagyon akarnál egy teljesen idegen családnál karácsonyozni úgy, hogy pár napja találkoztál velük először.
De! Tegnap délután már fel is vett skype-ra Csilla, aki a holland-magyar ügynökséget vezeti. Egyből belecsaptunk a közepébe, és máris ajánlott egy családot, akik épp magyar lányt keresnek. Vagy jó negyven percet beszélgettünk (én közben össze-vissza nevetgéltem, Csilla nagyon jó fej :D), és tényleg MINDENT elmondott róluk, amit csak tudott, nem volt semmi takargatás.
Mivel sokat olvastam már különböző országokba készülő lányok blogjait, láttam már példát arra, hogy valaki elfogadta egyből az első családot, és utána derült csak ki, hogy nagyon rosszul döntött. Amit Csilla mesélt, nem volt kimondottan antipatikus, csak egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy együtt éljek velük úgy, hogy én is jól érezzem magam, így úgy döntöttem, hogy nem szeretnék velük megismerkedni.
Ám már ma délelőtt kaptam egy hívást, hogy van egy új család, nézzem meg az anyagukat. És igen! Egyből "beléjük szerettem" :). Két kisfiuk van, egy négy és egy két éves, sőt, a harmadik baba december közepe felé jön majd. Az anyuka egy rádiónál dolgozik, az apuka bankár. Csilla sok jót mesélt róluk, és a volt aupairjeik is nagyon szerették őket. Két probléma van csak: az egyik, hogy Eemnesben laknak, ami egy aprócska falu Hilversumtól nem messze. Én Amszterdamba, vagy annak közvetlen közelébe szerettem volna/szeretnék menni, egyrészt mert van ott barátom, másrészt mert mégiscsak Amszterdamról beszélünk ;). De még azelőtt, hogy leadtam volna a papírjaimat, megfogadtam, hogy nem fogok csak hely alapján választani, mert inkább biciklizem/vonatozom egy órát egy nagyobb városig, mint hogy ne érezzem jól magam a családdal.
A másik probléma az, hogy lehet, hogy a család januártól az USAba költözik, ami azt jelentené, hogy mindössze két-három hónapra keresnek aupairt - én viszont egy évre készültem. Persze, ez nem biztos, főleg, ha megszületik a baba, hiszen egy csecsemővel azért elég veszélyes és problémás csak úgy költözködni, pláne, ha egy másik kontinensre készülünk.
De mindezek mellett nagyon szimpatikus volt a család fényképei és anyaga :). Most már csak az kell, hogy én is hasonlóan szimpatikus legyek nekik, és a skype-os beszélgetést is túléljem velük :D.
Hamarosan jövök a többi részlettel,
Kata
