Welcome back!

Sziasztok,

Nem, nem tűntem el Hollandia süllyesztőjében, szimplán csak lusta dög vagyok... De saját (és mások) szorgalmas noszogatásának hatására visszatértem, és igyekszem minél hatékonyabban összefoglalni a legutolsó bejegyzés óta eltelt másfél hónapot.

Több mint két hónapja tengetem itt a mindennapjaimat. Már hozzászoktam az itteni élet ritmusához, rutinosan mozgok mindenfelé. Az angol már semmilyen nehézséget nem okoz, szégyenérzet nélkül magyarázok és mutogatok, ha kell, abban a biztos tudatban, hogy úgyis megértenek, ahogy én is őket. 

A nagyobb hírek: 

#1: Ivo, a nevelőapuka, lelépett (erről már olvashattok az AuPair Hungary Kft. oldalán lévő élménybeszámolómban). Egy hónapja hagyott egy levelet a pulton, majd minden szó nélkül felkapta a cuccait, és visszament a volt feleségéhez. Kedveltem őt, nagyon jól bánt a gyerekekkel, de nem az én dolgom ítélkezni. Mindenesetre én elég gyorsan megszoktam, hogy nincs itt, és ahogy elnézem, a gyerekek sem szenvednek a hiányától (vagy csak nem mutatják). Els az első pár napban nem volt a legjobb passzban, de miután elmentek egy hétre síelni Ausztriába (én itthon maradtam és kifulladásig partiztam őriztem a házat), mintha kicserélték volna. A gyerekek is nyugodtabbak azóta, Maud sem hisztizik annyit, ami nagy szó :). 

#2: Barbi, a család előző aupairje itt töltött velem egy hetet. Sajnos az ő családja elég bunkón kirúgta őt (leginkább a kulturális különbségek miatt, ugyanis ők Pakisztánból jöttek), és nem adták meg neki a kötelező két hetet, ami alatt még kereshetett volna nyugis időben új családot magának (ez sem teljesen igaz így, azt mondták, hogy átköltözhet a másik lakásukba, csak azt felejtették el közölni, hogy ott már lakik két pakisztáni pasi). Szóval megkérdeztük Elst, hogy bánná-e, ha Barbi itt maradna egy hétig, amíg keres magának új családot, és ha az nem jön össze, akkor normálisan lefoglalja haza a repjegyet. Els persze beleegyezett, szóval volt egy rendkívül szórakoztató hetünk együtt. Nem is mesélek róla bővebben, mert szerintem csak számunkra egetrengetően vicces szó az, hogy EINSTAND. :D

Én, Kata és Barbi

Mivel március 9-én ünnepeltem a 20. szülinapomat, igyekeztünk nagy partit csapni a tiszteletemre. Kata (egy másik itteni aupair), Barbi, Erika és én elmentünk a Mas Y Mas-ba (itteni szórakozóhely, nagyjából az egyetlen értékelhető), és a nem túl jó zene ellenére is igyekeztünk jól érezni magunkat. Sikerült is, ugye Kata? ;)

Végül Barbi nem talált (még) családot, így hétfőn hazautazott. Utána rettentően elfogott a honvágy, de az Albert Heijnben (olyasmi, mint otthon a Spar) felfedezett Herz szalámi némileg tompította ezt az érzést, na meg a tudat, hogy ÁRPILIS 26-ÁN MEGYEK HAZA! Szóval készüljetek, a szülinapi bulimat bepótoljuk... ;)

Stijn, én és Maud

A hétköznapok a megszokott mederben folynak. A kötelező pénteki pizza/palacsintanapon már remekelek, sőt, többször főztem már (sajtlevest, zöldborsófőzeléket és valami hagymás-krumplis-csirkemelles csodát).

Bicikli fronton is történt előrelépés: kaptam egy másikat, ami sokkal de sokkal jobb, így valószínűleg azzal fogok majd járni ide-oda (már ha persze, megjegyzem valaha az utat). 

Ígérem, ezentúl igyekszem gyakrabban frissíteni!

Puszi: Kata