Ájé!

Sziasztok,

Mióta írtam legutoljára, megtörtént a skype-os beszélgetés a családdal. Nagyon izgultam, de ehhez képest egész jól teljesített az angol tudásom :D. Persze, egyszer-kétszer belekeveredtem egy-egy mondatba, de így is érthető volt a mondanivalóm, ráadásul a családot (az anyukával, a mostani magyar aupairjükkel, és a két idősebb gyerekkel beszélgettem) is tökéletesen megértettem. Eleinte kicsit furcsa volt, mert az anyuka kérdezte, hogy mit szeretnék tudni, milyen kérdéseim vannak, de Barbi (a mostani aupair), miután felvettem Facebookon, elmondott pár dolgot róluk, plusz a levelük is nagyon sokat elárult, így nem igazán voltak kérdéseim, de azért jól elbeszélgettünk, meg nevetgéltünk :). A gyerekek is nagyon kedvesek voltak, a kisfiú ott mutogatott egy labdát a háttérben, hogy ezzel szokott focizni, tök aranyos volt :D. 
A beszélgetés vége felé mondta az anyuka, hogy rajtam kívül van még két másik lány, akikkel beszélnek majd, és mihamarabb igyekszik dönteni. Próbáltam az elmúlt héten nem végig ezen kattogni, viszonylag sikerült is, de azért így is idegőrlő volt (pláne hogy közben voltam diákmunkán két napot, ahol napi nyolc órában csomagoltam, és az se túlzottan kötötte le a figyelmemet...). Barbi írt kedden, hogy az anyuka a héten dönt, de ő azt mondta, én vagyok neki a legszimpatikusabb, meg a gyerekeknek is. De ez még mindig nem volt egy biztos "igen, téged akarunk", csak egy apró bíztatás.
Ma már egyre többet gondoltam rá, tekintve, hogy péntek van, lassan vége a hétnek. Éppen belekezdtem volna az istentudja hanyadik sorozatom nézésének, mikor Csilla írt skype-on, hogy a család engem választott. 
Engem.
Választott.

Szóval... megyek Hollandiába januárban. 
Azért írtam le a nyilvánvalót, mert így, a monitoron hihetőbbnek tűnik, mintha csak a fejemben mondom ki. MEGYEK HOLLANDIÁBA!

Ígérem, a következő alkalomig lenyugszom, és nem fogom még ezerszer leírni :D.

Kata